Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából!

Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt tekintheti meg

Termékek Menü

Dr. Terbe István: Fólia alatti zöldségtermesztés

Dr. Terbe István

Fólia alatti zöldségtermesztés

Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház Zrt.
Oldalszám: 203 oldal
Megjelenés: 2018. január 10.
Méret: 198 mm x 142 mm x 11 mm
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786155224751

Megjelent a régebbi, nagy sikerű könyv bővített, átdolgozott kiadása! A könyv megismerteti az olvasót azokkal az egyszerű és olcsó termesztési módszerekkel, amelyekkel hónapokkal korábban termeszthetnek primőröket, mint szabadföldön, fokozhatják a termesztés biztonságát, növelhetik a termésátlagokat és javíthatják a minőséget.

Idézet a könyvből:

Miután az első fürtök berakódtak, ugrásszerűen megnő a paradicsom vízigénye. Laza talajokon heti 3–4 alkalommal is szükséges öntözni, kötöttebb talajokon általában a háromszori öntözés elegendő. Egy-egy alkalommal 20–25 mm vizet adjunk, ügyeljünk a rendszerességre, kerüljük a túlöntözést, a rendszertelenül adott öntözővíz az érő termések repedését idézheti elő (47. kép.). Egészen más a korszerű csepegtető és szivárogtató öntözések vízadagolása. Itt a napi többszöri, akár 6–10 alkalommal kijuttatott kisebb, néhány milliméteres vízadaggal pótoljuk a talaj nedvességét. Az összességében kiadott vízmennyiség mind a két esetben közel azonos, a csepegtető és szivárogtató rendszerek esetében a takarékosabb vízkijuttatási mód miatt valamivel kevesebb.
Az ideális levegő-páratartalom a paradicsom esetében 70–80% körüli. A nagy párában a pollen „megszívja” magát, nehezebb lesz, nem repül, emiatt rossz lesz a kötődés, hiányosak maradnak a fürtök. Kora tavasszal és késő ősszel a nagy páratartalom – 90% felett – zavarja a növény víz- és tápanyagfelvételét is, ez egy idő után a fejlődés és a növekedés lassulását, sőt a teljes leállását is okozhatja. Párás viszonyok között a baktériumos és gombabetegségek is jobban terjednek.
Nyáron, főleg szeles időben előfordul, hogy 60% alá esik a levegő nedvességtartalma, ami hasonlóan káros lehet, mint a magas páratartalom. Ilyenkor a levelek – főleg az idősebbek – erősen pödrődnek, a pollen nem tapad a bibére, rosszabb a terméskötődés, vagy a már kötött bogyók aprók maradnak. Naponta egy-két alkalommal történő párásító öntözéssel (alkalmanként 1–2 mm) a 80% körüli értéket a meleg napokon is tartani lehet.
Fényigénye jelentős, amit legjobban az bizonyít, hogy a téli hónapokban borús idő esetén gyakran előfordul, hogy nem köt termést. A fólia tisztántartásával, cseréjével, reflektív, azaz fényvisszaverő fóliák alkalmazásával (48. kép.), valamint ritkább ültetéssel bizonyos mértékig ellensúlyozható a fényhiány. Mesterséges pótmegvilágítást az alacsony hatékonyság és a magas elektromos költségek miatt nem javasolunk.
Talajigény tekintetében közel áll a paprikához és az uborkához, a közismerten jó talajszerkezetet igénylő növényekhez, de hozzájuk képest a gyengébb minőségű, rosszabb szerkezetű talajokon is megterem. Ültetés előtt mindenképpen célszerű 10–15 kg/m2 szerves trágyát adni, amitől jó lesz a talaj levegőzöttsége, hőgazdálkodása és víztartó képessége.
Sok tápanyagot igényel. A foszfort a fejlődés kezdetén, a tenyészidőszak első felében hasznosítja nagyobb mennyiségben. A nitrogénigénye a tenyészidőszak folyamán fokozatosan növekszik. Káliumigénye is jelentős, a káliummal gazdagon ellátott paradicsom erősebb szöveti szerkezeténél fogva ellenállóbb néhány betegséggel szemben, jobb a bogyók színminősége, nem lép fel az ún. zöldtalpasság nevű bogyófoltosság betegség (49. kép.).

 

A könyv kereskedelmi forgalomban is kapható az alábbi linken:

Fólia alatti zöldségtermesztés